Cégünk 2000-ben alakult, fő profilja a zászlókészítés.
Először felsőruházati cikkeket is gyártottunk, ám az évek során a zászlókészítés egyre inkább előtérbe került. 2004 óta a termelésünk döntő részét a zászlókészítés teszi ki. Így termékeink között megtalálhatóak a magyar nemzeti, kerületi és megyei zászlók, valamint Árpádsávos zászló, reklámzászló és molinó is. Természetesen a választék közé tartozik még a kikötő és hajózászló, valamint az asztali zászló és gyászzászló. Készítünk még lobogókat is. Foglalkozunk zászlók karbantartásával, javításával és cseréjével. Vállaljuk a zászlók restaurálását. Vendéglátóipari és lakástextíliák kivitelezésével is foglalkozunk. Rendezvényekre, családi eseményekre látványtextília készítésén és ezek felmérésén felül a zászlók művészi tervezését és kivitelezését is elvégezzük. Természetesen bérmunka megbízásokat is elvállalunk.
Termékeink a legjobb alapanyagokból, környezetbarát technológiával készülnek. Kiváló dörzs- és mosásállóságuk révén kitűnően ellenállnak az időjárás károsító hatásainak.
Kis és nagykereskedéseknek kedvezményeket biztosítunk, valamint nagy tétel megrendelése esetén, engedményt adunk, egyedi elbírálás alapján.
Rövid határidővel és megbízható minőséggel állunk kedves ügyfeleink rendelkezésére.
Cégjegyzékszám : 01-06-732810
Manota Bt. Budapest
Termékeink:
Magyarország zászlói (kerületi, megyei), Magyar nemzeti zászló, Árpádsávos zászló, Nemzetek zászlói, Családi zászlók, Gyászzászló, Asztali zászlók, Díszzászlók, Reklámzászlók, Hajózászlók, Kikötőzászló, Sportzászlók, Molinó, Füzérek, Díszszalagok, Díszterítők, Éremtartó szalagok, Lobogók
A nemzeti zászló története
Nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki. A magyarok - a krónikák tanúbizonysága szerint - fekete turulmadárral díszített vörös zászlók alatt harcoltak. E hadijelvényeket később felváltották a szentek képeivel kivarrott zászlók. (Például Szent István "Szent György és Szent Márton zászlaja alatt" vonult csatába.) Később a vörös-ezüst sávos zászló (esetleg kiegészítve az uralkodó dinasztikus színeivel) vált általánossá.
Bár a XV. századtól egyre gyakoribb a vörös-ezüst-zöld sodrás az oklevelek pecsétjeinek selyemzsinórzatán, illetve olykor a hadizászlók peremfogazatán is megjelenik, valójában csak 1806-ban írják le a ma is használatos sorrendben, s csak az 1848. évi XXI. törvénycikk írja elő hivatalosan először a "piros-fehér-zöld" színek használatát
Pár sor a Magyar Nemzeti Zászló történetéből a melyet a Wikipédiából vettükát.
A Szent István-rend alapításakor 1764-ben a vörös és zöld lett a szalag színe, majd 1794-ben Martinovics Ignác fejtette ki vallomásában először, hogy a nemzet színeiül hármas színösszeállítást, a zöld-vörös-fehéret kívánták bevezetni.
A mai értelemben vett trikolórt a francia forradalom hatására valóban a radikális értelmiség alkotta meg, szentesítve használatukat hivatalosan is az 1848-as áprilisi törvények XXI. törvénycikkében: 1. "A' nemzeti szín és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. Ennélfogva a' háromszínű rózsa polgári jel képen ujra felvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a' nemzeti lobogó és ország czímere használtassék." Az ország címeréről, a nemzeti színekről az újságban beszámoló Arany János joggal panaszkodik hát a nép tudatlansága miatt, akikkel a nemzeti színeket ekkor kellett megismertetni, azt is meg kellett magyarázni sok esetben, melyek azok és mit jelent a nemzeti zászló.
Színei a korábban rögzült magyar címerből származnak (az ezüst vágások színe a heraldika szabályai szerint a zászlón fehér), és a magyar nemzet színeiként értelmezve zászlón ebben az összeállításban csak a reformkorban jelentek meg. 19. századi romantikus értelmezés szerint a piros sáv az "erőt", a fehér a "hűséget" és a zöld a "reményt" szimbolizálta. A trikolór (három szín szerinti tagolás) ugyanakkor a francia forradalomban született francia nemzeti zászló nyomán a forradalomra is utalt. A piros és fehér mellé harmadiknak a zöld színt József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna javaslatára vették fel. Ez a zászló 1848 előtt már jelen volt, de még nem terjedt el. Az 1848-as követelések egyike volt, hogy "a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak" [2] - szemben a Habsburgok fekete-sárga színeivel. Erről az áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett. A piros-fehér-zöld zászló így hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett, amelyet 1848-49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként. Az 1848-1849-es honvédsereg ezzel szemben fehér színű, piros és zöld úgynevezett farkasfogakkal szegélyezett zászlók alatt harcolt, közepén a címerrel.
A szabadságharc leverése után tiltott jelképnek számított. 1867-től kezdve hivatalos. Állami zászlóként 1945-ig a kiscímer (megfelel a mai magyar címernek) szerepelt a zászló közepén. 1946 és 1949 között a Szent Korona nélküli, úgynevezett "Kossuth-címer", majd 1949 és 1956 októbere között a szovjet mintára készült népköztársasági címer ("Rákosi-címer") volt középen. Az 1956-os forradalomban a felkelők és a lakosság jórésze kivágta ezt az idegen jelvényt. A Nagy Imre-kormány visszaállította a korona nélküli Kossuth-címert, mely még a forradalom kádári leverését követő néhány hónapban is hivatalos volt. Az újabb, a Rákosi-címertől különböző - de ekkor is szovjet mintájú, vörös csillagos -, úgynevezett "Kádár-címer" (1957-1989) a zászlón hivatalosan nem szerepelt.
A magyar zászló a rendszerváltáskor sem változott. A hivatalos állami és polgári zászló (a Magyar Köztársaság lobogója) az 1990. évi XL. törvény (elfogadása: június 19.) szerint három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll.